Natasa miután visszatért a hotelbe, egyenesen a szobájába ment de előtte megrendelt egy kisebb adag salátát meg mézes teát a fájó torkára.

Mikor felért a szobájába, átöltözött, majd rendet rakott. A bőröndjeiből még mindig nem pakolt ki, de most azokat sem bántotta. Miután megebédelt, felhívta Claire-t. Úgy tudta, hogy ott most kora délután van. Barátnője az első csörgésre felvette.

-Na végre! Már azt hittem sohase hívsz.- szólalt meg a telefonba.- Milyen Helsinki?

-Neked is jó napot.- kezdte Natasa, mikor végre szóhoz tudott jutni.

-Oh, bocs. Olyan izgatott vagyok. Már négy napja elutaztál és nem hívtál. Mi van veled?

-Kösz megvagyok. Helsinki gyönyörű hely. Főleg most, télen. Folyton hull a hó. Megvettem tegnap a Dead Letters-t. Tudom, hogy már az agyadra mentem azzal, hogy mindig elkértem. Te is odavagy érte.- mondta Natasa. Most már lehetett a hangjába érezni egy kis életkedvet és ennek Claire nagyon örült.

-Szívesen adtam. Milyen környéken szálltál meg?- érdeklődött tovább.

-Egy tengerparthoz közeli hotelbe. A félig befagyott tenger és a hófehér part maga a gyönyör. Majd lefényképezem. Te már jártál itt?

Helsinkiben még nem , de Finnországban már jártam.

-Le tudnál nekem diktálni pár finn mondatot? Mint például ezt és ezt keresem, nem értem a nyelvet meg ilyenek.

-Hát és is csak keveset értek finnül, meg aztán régen is volt…de azért megpróbálom felidézni.

Claire lediktált neki pár mondatot, de Natasa még így ne tudta leírni, úgyhogy betűzni kellett neki. Végül nagy nehézségek árán de végül mégiscsak sikerült.

-Nem akarod tudni, hogy mi van a családoddal?- kérdzete a barátnője. Tudta, hogy kényes talajra tévedt, de azt nem hogy mennyire.

-Nem.- hangzott a válasz, melyben érezhető volt a gyűlölet.

-Mégiscsak a családod…-próbálkozott tovább Claire, de Natasa dühösen a szavaiba vágott.

-Nem akarom tudni! Hála neked, kicsit fellélegezhetek, mert kijutattál abból a pokolból. Végre nem rájuk és nem a múltra gondoltam, hanem a jelenben élek! Ne emlegesd őket! .. Soha.- mondta dühösen.

-Oké, bocsánat.- hangzott a szomorú válasz.

-Bocs…oké,…nem akartam.- szólalt meg végre Natasa.- Te vagy az egyetlen barátom. Komolyan bocs.- mondta bűnbánó hangon.

-Mit mondjak az osztálytársaidnak?- kérdezte Claire.

-Az igazat… hogy helsinkiben vagyok már négy napja, és hogy nem tudod, mikor megyek vissza. A mobilon ne hívjanak, mert úgysem fogom felvenni.

-Biztos?- kérdezte kétkedve.

- Halálbiztos.- nyugtázta a lány.

-És mi történt veled ott?- terelte vissza a beszélgetést a barátnője.

-Hááát… Akarva, akaratlanul mindig összefutok egy finn sráccal…- mondta sejtelmes hangon.

-Akkor ezért kérted a mondatokat?!- kérdezte nevetve.

-Neeem!!- utasította el élénken a vádat.- Még csak nem is beszéltem vele…Először a reptéren találkoztam vele. Az egyik haverjával volt. Egy hölgyet kísértek el. Valószínűleg a barátnője volt. Nagyon meghitten köszöntek el. Utána a lemezboltban… képzeld, ő is björköt hallgat, mint te.

-Na látod. Akkor nem lehet olyan rossz.

-Én soha nem mondtam, hogy rossz. Még nem is hallottam.

-Hát itt az ideje, hogy hallgass. Na az aztán megnyugtatja az idegeket. Próbáld ki.

-Jó, majd veszek egyet.

-Helyes… Nekem mennem kell történelem fakultációra. Nem mindenki nyaralhat, mint te.- mondta mosolyogva.

-Ha még azt mondod, hogy telelhet…- válaszolt nevetve.

-Akkor, szia. Majd még hívj.- mondta, majd letette.

Nézegette azokat a finn mondatokat és próbálta őket helyesen kiejteni kis sikerrel, majd fogta a kabátját és a recepcióra sietett. Ott leadta a kulcsot, majd a lemezbolt felé vette az irányt.

A koldus már nem volt ott a sarkon, mint két nappal ezelőtt. Kicsit sajnálta, hogy nem tudott vele beszélni.

A lemezboltba lépve csak egy srác volt ott, aki nagyban hallgatott valamit. Natasa, most arra a részre ment, ahol múltkor a fiú keresgélt, de ő se találta a Björk-albumokat.

-Most miben segíthetek?- kérdezte az eladó. Felismerte a találkozás után.- Ugye nincs semmi baj a Rasmus-albummal?

-Az égvilágon semmi.- nyugtázta.- Most Björk albumot keresek.

Ezt már a srác is hallotta, mivel pont akkor hagyta abba a zenehallgatást…Megismerte a lányt. Sokáig figyelte, míg végül találkozott tekintetük. Natasa rámosolyodott, bár ez szomorúságot tükrözött, majd visszanézett az eladóra, aki már jött is.

-Hallgatta már?- kérdezte az eladót.

-Björk-öt? Egyszer-kétszer.

- És milyen? Tudja én, még nem hallgattam. A barátnőm beszélt rá, hogy nézzem meg. Esetleg tudna véleményt mondani?

-Csak annyit, hogyha szereti a Rasmus-t akkor szeretni fogja.- válaszolta mosolyogva.

-Akkor biztosan. Köszönöm, és viszlát.- majd szélsebesen elment.

Nem nézett vissza miután kilépett az ajtón. Feltette a napszemüvegét, majd a szállása felé vette útját.

Úgy még részletesen nem látta Helsinkit, és most kíváncsi volt rá. Fogott magának egy taxit, és keresztül-kasul bejárta a várost. Mire mindent megnézett, már sötét volt, de így is voltak olyan dolgok, amikre nem szánt elég időt.

Úgy éjfél felé a szállására vitette magát, majd, szinte hullafáradtan a szobájába ment, lezuhanyozott, betette a Björk-öt, és elnyúlott az ágyon. Nem kellet sok idő, és már aludt is.