A nap halvány sugarai már bevilágították a szobát, sejtelmes hangulatot teremteve.

Natasa szeretett sokáig aludni, na meg a tegnap éjszaka is betett neki egy kicsit, így déltájt felébredt a fájdalomra, mely a torkát marcangolta.

-A tegnap este hatása.- gondolta, majd álmos kézzel az ébresztőóráért nyúlt, hogy megnézze mennyi az idő. Kicsit meglepődött mivel nem szokott ilyen sokáig aludni, de nem akart felkelni se. Eléggé másnaposnak érezte magát a tegnapi borozgatás után, melynek csak most kezdte érezni utóhatását.

Fejére húzta a takaróját és nem akart tudomást venni a világról, de akkor eszébe jutott, hogy ma be akart menni egy CD-boltba, megvenni a Rasmus 2004-es albumát, a Dead Letters-t.

Lassan mégis kimászott az ágyból, majd bizonytalan léptekkel az ablak felé indult. A hó még mindig esett, de már korán sem annyira, mint tegnap. Bár ez a látványon mit sem változtatott.

Mindent hófehérség borított. A tengerpart is hótakaróval terített, a víz széle, pedig megfagyott, így még egzotikusabbá téve a környéket.

A lány felöltözött, majd lement a hotel kávéházába, és leült egy tömegtől távol eső asztalhoz, majd intett a pincérnek és rendelt egy erős kávét a fejfájása ellen.

Mikor hozták a kávéját, megérdeklődte, hogy hol van a legközelebbi bolt, majd megitta a kávéját, fizetett és távozott.

Az utcára lépve feltette a napszemüvegét, mert vakította ez a nagy fehérség, majd elindult a célja felé.

Útközben nézte, hogyan dolgoznak az emberek, hogyan nevetnek és hogyan bosszankodnak. Az utca sarkán meglátott egy koldust amint kéregetett. Odament hozzá, majd átnyújtott neki pár eurót.

-Beszél angolul?- kérdezte a fértfitól.

-Kicsit. Miben segíthetek?- kérdezte tört angollal miközben elvette a pénzt.- Köszönöm.

-Ne köszönje. Hol találom a legközelebbi CD- boltot?- kérdezte majd levette a szemüvegét. A férfi  rögtön észrevette benne a mérhetetlen fájdalmat, de nem szólt semmit, csak egy irányt mutatott.

-Köszönöm…-mondta halkan, majd elindult, de aztán visszafordult és visszament a koldushoz.- Mondja, mióta él itt?- kérdezte fásult hangon.

-Közel két éve.- hangzott a válasz, melyben nem volt önsajnálat.

-És hogy bírja?- kérdezett vissza.

-Megszánnak…- mondta, de a lány közbevágott.

-Nem így értem. Hogyan bírja a megaláztatást, a kigúnyolást és a többit.

-Megszoktam.- válaszolta, majd keserűen elmosolyodott.

-Sosem gondolt a halálra?- tért a lényegre Natasa.

-Sosem…Az nem mindig oldja meg a dolgokat. Ilyenkor nemcsak magára kell gondolnia, hanem a barátaira és rokonaira.- mondta. Tudta, legalábbis sejtette, hogy a lány ilyesmire készül.

Ő nem válaszolt, csak nézett maga elé, mire a koldus újra megszólalt.

-Figyelik magát… a háta mögött.- mondta halkan.

Natasa hátra fordult, és az út túloldalán megpillantotta a férfit. Ő volt az…akivel a reptéren találkozott.

Levette a szemüvegét és mélyen a fiú szemébe nézett. Végül megszólalt a férfi.

-Ismeri?- kérdezte.

-Nem, nem ismerem.- fordult el a fiútól. Feltette a szemüvegét, majd köszönt a koldusnak, majd elindult a mutatott irányba.

Nem nézett hátra, hogy követi-e, csak ment egyenesen, leszegett fejjel, szomorúan, míg végül megtalálta a boltot.

Belépett a helyiségbe, levette a napszemüveget, majd körülnézett. Végigment a sorokon és a polcokat kémlelte, de látszólag nem találta amit keresett.

Újra nyílt az ajtó. És belépett rajta ugyanaz a srác. Ő észrevette a lányt, de Natasa fel sem emelte a fejét, úgy el volt merülve a keresgélésbe. A fiú egy darabig figyelte őt, majd ő is a polcokat kezdte nézegetni. A boltos látta, hogy a lány nem talál valamit ezéet odament hozzá és kérdezett valamit, de ebből a lány nem értett semmit.

-Elnézést, de nem értem.- szólalt meg angolul

-Oh, bocsánat. Csak azt kérdeztem, hogy segíthetek-e.- váltott nyelvet az eladó is.

-Ami azt illeti, igen. Egy albumot keresek a The Rasmus-tól…

Erre már a fiú is felkapta a fejét, de nem szólt semmit, csak figyelt.

-És pontosan melyiket?- kérdezte tovább.

-A Dead Letters-t. Sehol sem találom. Már sok helyen megfordultam, de semmi.- válaszolta Natasa.

-Azt hiszem, megvan az az album. Rengetegen viszik. Rajongó?- kérdezte, majd hátrament a raktárba.

-Mondhatjuk úgy is. A régebbi stílusuk nem nagyon tetszett, de ez a stílus, most nagyon jól áll nekik. Így a Dead Lettets-nél régebbi albumokat nem is hallgatom.- válaszolta, miközben az újságokat lapozgatta. Bele-bele olvasott hangosan, próbálta kiejteni a finn szavakat, de ezeken a próbálkozásokon csak mosolygott, aztán észrevette a fiút, majd letette az újságot, és az ablakot bámulta, csakhogy ne találkozzon a tekintetük.

A fiú kicsit elpirult a vélemény hallatán és elmosolyodott a szavak kiejtéseinek próbálkozásain, bár ezt nem lehetett látni, mivel sál és sapka  volt rajta, ami eltakarta arcát, és csak különlegesen csillogó zöld szemeit lehetett látni.

Végre visszajött a raktárból az eladó, kezében egy lemezzel, amit odaadott a lánynak, aki bele is hallgatott.

-Maga szerint, melyik szám a legjobb?- kérdezte miközben a számlát állította ki.

-Hát, elég nehéz választani… mindegyik… de talán legjobban a Guilty.- válaszolta tétovázva, majd odaadta a pénzt és távozott, de még hallotta, hogy a fiú a Björk legújabb albumát kereste.

Nem sokkal később a srác is kilépett a boltból és körülnézett, hátha még látja azt a titokzatos lányt, de mintha a föld nyelte volna el. Megindult amerre jött, majd kevés gyaloglás után megállt egy fekete színű kocsi mellett, mely a barátjáé volt. Ott állt, és várt rá, aki az ügynöküknél volt és a papírokat rendezte, de már jött is.

-Na megtaláltad végre?- kérdezte majd kinyitotta az autót.

-Igen, már elég régóta vártam rá, hogy végre meglegyen.- válaszolta, de látszott rajta, hogy teljesen máshol jár.- Megint összefutottam vele.

-Azzal a lánnyal a reptérről? Na? És? Beszéltél vele?- kíváncsiskodott.

-Nem, viszont kiderül róla pár dolog.

-Micsodák? ..Várj…nem azt mondtad, hogy nem beszéltél vele?- kérdezte kicsit furcsállva a dolgot.

- A bolti eladóval beszélgetett. A Dead Letters-t kereste. Nem finn, mert angolul beszéltek. Amíg hozta az eladó a CD-t, addig megpróbált finn nyelven olvasni.- majd elmosolyodott.- Eléggé vicces volt.

-Megismert?- kérdett a lényegre, majd elindította a kocsit.

-Nem, de megismert úgy mint a srác a reptérről… A szeme még mindig olyan szomorú volt…- mondta ezt már komoly hangon.

-Hát igen. Senki sem lehet olyan jókedvű, mint te Lau. Belehallgatott az albumba?

-Igen…Tetszett neki… Azt mondta a Letters-nél régebbi albumokat nem szereti… A Guilty tetszett neki a legjobban.- mondta, de úgy nézett ki, hogy csak magának, de már megint máshol járt,aztán visszazökkent a valóságba és a barátja felé fordult.

-Aki, szerinted ott lesz a koncerten?- kérdezte, a szemében aggodalommal.

-Te mondtad, hogy rajongó, és hogy nem idevalósi. Szerintem kifejezetten a koncert miatt van itt.- majd Laurira nézett.- Ne aggódj, látod még…