Ha jól emlékszem este fele járt az idő. Nekem sietnem kellett haza ugyanis a szüleim nagyon rövid pórázon tartanak. És ha nem érek időben haza a nevelőapám megint megver. Szóval nagyon siettem és amerre vettem az irányt azt vettem észre, hogy hatalmas nagy tömeg van. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Megpróbáltam keresztül menni a tömegen kisebb nagyobb sikerrel. Mindenkinek neki mentem és ők is ugyanúgy lökdöstek engem. Muszáj volt mindent elkövetnem , hogy időben hazaérjek. Végre kikeveredtem a sok ember közül. De még egynek a végén sikerült rendesen neki mennem. Olyannyira, hogy mind a ketten elestünk. Egy szimpla ember volt. Sötét kabát és sötét sapka. De rendes és udvarias volt és segített felállnom amit én illendően megköszöntem. Utána udvariasan elnézést kértem és siettem tovább. Nem olt időm semmire. Végül nagy nehezen hazérkeztem. Sajnos nem elég hamar.

-- Hol jártál megint te piszkos kis kurva.- bevezető szövege nevelőapámnak. Anyám nem tehetett semmit az ellen, hogy ne kapjak tőle , mert totál magán kívül volt annyit ivott.

- Én csak...

-Nincs csak.- ekkor elcsattant 1-2 pofon. Gyorsan a szobámba szaladtam. Megint csak azon gondolkoztam mit tettem a világ ellen, hogy ennyire kibabrált velem. Aztán eszembe jutott az a srác akinek ma teljesen neki mentem. Most így visszagondolva angyon szép szeme volt. És egyáltalán nem haragudott rám , hogy ennyire fellöktem sőt kedvesen mosolygott. Még pár percig ébren álmodoztam azután elaludtam. Másnap reggel iskolába készülődtem. Akkor még mindenki aludt és próbáltam minnél halkabban elmenni otthonról, nehogy felketsek valakit és balhé legyen kora reggel. Így is elég furcsán néznek már rám a szomszédok. Van is miért. Beérkezve a suliba barátnőmmel találkoztam.

- Szia Kira. Te jó ég mi van arcoddal?

- Szia Olga. Miért mi lenne?

- Hatalmas lila folt van rajta. Mi történt?

- Semmi.

- Ugye megint a nevelőfaterod volt....

- Mindegy nem is fáj. Hagyjuk inkább ezt nincs kedvem erről beszélni.

- Rendben.

Megkezdődött a tanítás. Persze egész nap mindenki bámult. Elég hülyén nézhetek ki. Suli után elmentem egy sétára. NEm volt kedvem haza menni. Séta közben nagyon elbambultam és neki mentem valakinek. DE most csak egy kisebb koccanás volt. Mikor felnézek kit látok?

- TE? - kérdeztem meglepődötten.

- Igen én. És te? - válaszolta.

- Ugylátszik mindig neked megyek. NE haragudj.

- Semmi gond.  A tegnapi nagyobb volt :)

- Hát igen.

- Most látom be van ütve az arcod. Ezt én csináltam ugye? Ne haragudj. Hú de szarul érzem most magam.

- Ne aggódj ezt nem te tetted. semmi közöd hozzá.

- Biztos? De akkor ki tette? Minden rendben? Már bocsi semmi közöm hozzá.

- Rendben vagyok pár nap és elmúlik. Amúgy az én nevem Kira.

- Az enyém Lauri.

- Ismerős név. De nem tudom honnan. Találkoztunk régebben is?

- Igen tegnap :)

- Nem úgy értettem.

- Gondoltam. Szerintem nem.

- Sajnálom nem tudok tovább maradni sietnem kell haza.

- Muszáj? Biztos, hogy nem maradsz tovább?

- Nem nem szabad.

- Miért még csak 5 óra van.

- MAjd holnap találkozhatunk 2-kor ugyanitt.

- Rendben. Szia.

- Szia.

MEgint csak a rohanás. A sulinak már régen vége és még nem avgyok otthon. Megint kapás lesz a vége. Már annyira elegem van ebből az életből. NAgynehezen ismét otthon voltam. Mint mindig ugyanaz várt otthon. Most nagyon be lehettek rugva. Megint kaptam. Már egyzserűen nem bírom a kínzást. holnap elmegyek a picsába és szarok a világra. Suli után megyek is, de előtte találkozok Laurival és elbúcsúzok tőle. Reggel mint tegnap most is aludtak. Előző este összepakoltam alényegesebb cuccaimat és elmentem. Levelet nem hagytam magam után. Nem érdekelnek. Suliban Elmondtam Olgának mi a helyzet és felajánlotta, hogy emnejek hozzájuk. De mondtam neki, hogy biztosan ott keresnének először. Tehát tőle is mély búcsút vettem. Délután találkoztam Laurival.

- Szia. - köszöjnt boldogan.

- Én csak lehajtott fejjel mentem és alig hallható hangon nyögtem neki egy sziát.

- Mi a baj? -  ekkor ránéztem és látrta, hogy még csúnyább lett az arcom.

- Veled meg mi történt? ÉS mi ez a sok cucc nálad?

- Figyelj elmondok mindent. Anyám és nevelőapám van akik úgy bánnak velem mint egy kutyával.Szerintem látszik is. És úgy döntöttem , hogy elegem van ebből és elmegyek innen. Elbúcsuzni jöttem.

- És hova akarsz menni? így nem mehetsz sehova.

- Nem érdekel. Mindehol jobb mint lenni.

- Tudod mit? VAn egy lakásom ami az enyém mellett van. Elmehetsz oda. Közvetlen mellettem. És addig maradsz ameddig akarsz.

- Most ugye hülyéskedsz?

- NEm egyáltalán nem.

- Istenem de gy aranyos és kedves srác vagy. - ekkor megöleltem.- Köszönöm.

- Nagyon szívesen.

Egy kicsit messze volt. Fent volt a lakás egy negyedik emeleti házban. Valóban két lakás egymás mellett volt. Este segített nekem kipakolni. áthozott magától egy tv-t is, hogy ne unatkozzak. Be is üzemelte. Én meg egy kis zenét tettem be. Még pakolásztunk egy darabig, mert nem volt használva igazán a lakás. Valami nagyon jó számot hallottam meg a tv-ben . Szerettem ezt a számot de nem tudtam ki énekli. Mindig csak a rádióban hallottam. Nagyon szép szám volt. Egyedül a címét tudtam. Sail away. Egyből odamentem és megnéztem végre, hogy ki is énekli ezt a gyönyörű számot. Amikor megláttam az arcot nem hittem a szememnek. Lauri volt. Gyorsan kinyomtam a tv-t mikor Lauri bejött a szobába.

- Figyelj Lauri mivel foglalkozol, hogy két lakásod is van? -ekkor láttam rajta, hoyg zavarba jött.

- hát...asz nem egyzserű. Jároma világot a barátaimmal és ...

- És?

- Mindegy nem lényeg. De semmi törvénytelen.

- Aham. Azt tudom. NMEm véletlenül énekelsz? :P

- Ezt meg honnan tudtad meg?

- Most láttalak a tv-ben.

- Na ezt jól megcsináltam. Minek hoztam át.

- Most miért mondod ezt? Ebbe nincs semmi szégyelni való vagy titkolni kell?

- NEm csak sok ember túlreagálja ha megtudja ki vagyok vagy felismernek.

- Akkor amikor nekledmentem akkor is miattad volt ott az a sok ember?

- Igen .

- NE aggódj én nem leszek őrült. De az a száma mit énekeltél tudnod kell nagyon szeretem. Amikor nem tudtam ki énekli sokat halélgattam. De mostmár tudom és el tudom azt is mondani neked, hogy mennyire a szívemhez nőtt.

- NAgyon köszönöm. És örülök , hogy tetszik. Azt hiszem minden ki lett pakolva. Mostmár megyek, hogy tudjál pihenni.

- Nagyon köszönök mindent.

- Akkor majd holnap beszélünk.

- Rendben. jó éjt.

- Jó éjt.

Lauri is hazament és én is lefeküdtem. Azon gondolkoztam, hogy mennyire kedves srác. És kezdtem úgy érezni, hogy egyre jobban szeretem. Ezekkel a gondolatokkal együtt aludtam el. Reggel úgy döntöttem mivel a suliba nem megyek vissza otthagyom a főiskolát ezért munkát kell keresnem. NEm ment sajnos valami jól egyenlőre. Hazaérkezve egy üzenet várt engem. lauritól. "szia sajnos ma nem tudunk találkozni ugyanis el kellett váratlanul utaznom a munkám miatt. Két nap múlva itthon vagyok és akkor beszélünk. Addig is vigyázz magadra . Szia" Eltettem a levelet és eltötöttem a hátralévő napot. Másnap megint megpróbálkoztam a munka keresésével. Úgy néz ki sikerült a dolog. Egy családhoz sikerült elhelyezkednem akiknek van egy pici gyerekük és nem tudják megoldani, hogy ki vigyázzon rá. Ez kezdetnek nem is rossz. És pénz is nagyon jó. Amikor LAuri hazaért átjött hozzám.

- Szia. Megjöttem. Remélem nem baj, hogy átnézek.

- ááá szia. Ez a te lakásod akkor jössz amikor akarsz :)

- Nem most a tiéd.

- Képzeld van munkám.

- Munkád? És a suli?

- Otthagytam.

- De miért tetted?

- Muszáj volt. De nem az a lényeg. Egy családhoz kerültem és egy kisbabára kell vigyáznom .

- Ez nagyon jó. Örülök.

Nagyon jól kijöttünk Laurival. És már biztos voltam benne, hogy beleszerettem. Már 3-4 hónapja voltunk jóban. Párszor nem volt itthon és akkor hiányzott. Tudtam, hogy nem lesz jó vége ha belszeretek , de ezt nem én szabályozom. Sajnos ami történt megtörtént, De próbáltam leplezni. De volt egy olyan érzésem, hogy ő is érez valamit irántam. Valamelyik este amikor hazaért átmentem hozzá, hogy megkérdezzem ráér e holnap. Már nem is kopogtam csak benyitottam hozzá.

-Lauri! Merre vagy? – nem jött válasz.

Bementem a nappaliba és ott volt éppen egy lánnyal. Gyorsan kiszaladtam. Persze ők is észrevettek. Hazamentem és leültem. Nem hittem a szememnek. Annyira fájt, de nem tudtam mit tegyek. Eltelt körülbelül 20 perc és LAuri jött be hozzám. Könnyezett a szemem. Amikor megláttam gyorsan letöröltem.

Nem akartam ,hogy bármit is megtudjon mit is érzek valójában.

-          Szia. Ne haragudj. Nem számítottam erre. Nem akartalak megzavarni semmiben.

-          Semmi baj. Én voltam felelőtlen, hogy nem zártam be az ajtót.

-          ÉS a lány?

-          Hazament.

-          Most miattam ment tönkre az estéd.

-          Inkább vagyok veled. Nem is tetszett annyira. J

-          Akkor is nagyon sajnálom. – ekkor látta rajtam , hogy nem csak ez a bajom. Nem tudtam jól titkolózni soha.

-          Héé mondjad csak mi bánt még. Látom rajtad van valami.

-          Sajnálom nem mondhatok semmit.

-          Miért nem? Kérlek. Segíteni akarok. – ekkor odajött mellém és átkarolt. Úgy éreztem mindjárt a nyakába ugrok és megcsókolom.

-          Nem lenne jó. Hidd el nekem.

-          Ne csináld már. – most még jobban meg akartam csókolni. Ezért inkább csak odabújtam hozzá és próbáltam visszafogni a sírásomat, de nem ment. Lauri felemelte a fejemet és a szemembe nézett. Nagyon közel voltunk egymáshoz. És csak halkan beszélt hozzám .

-          Tudod mennyire szeretlek. Mond  el mi bánt. Úgy döntöttem elmondom neki, hiszen joga van tudni.

-          Én is szeretlek, de …

-          De mi?

-          Én nem akárhogy. Én teljes szívemből szeretlek. És már nem bírom. Jobb lesz ha elmegyek.

-          Ne menj. – Megfogta a kezemet és magához húzott. Nagyon sírtam. Ő csak jó szorosan magához ölelt és simogatott. Pár perc múlva amikor sikerült megnyugodnom a szemébe néztem és nem szóltam semmit. Vártam, hogy ő szóljon először. De nem szólt ő sem. Hirtelen azt vettem észre, hogy megmozdul és megcsókol. Csak csókolt és én visszacsókoltam. Nem akartam abbahagyni annyira finom volt. Végül abbahagytuk.

-          Tudod Kira én is nagyon szeretlek, de sose mertem még saját magamnak se bevallani. És máshogy próbáltam megoldani a dolgot. De amikor bevallottad, mit is érzel valójában akkor rájöttem , hogy nem akarok semmi mást csak melletted lenni és Téged szeretni.

-          Most komolyan akarod ezt az egészet akkor?

-          Soha nem akartam komolyabban semmit és senkit. Szeretlek.

-          Én is szeretlek.

Ezzel fejeződött be mi kettőnk története. Két idegenből két szerelmes lett. Amióta vele vagyok végre biztonságban érezhetem magam és végre tudom milyen az amikor szeretik az embert. Még legszebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen boldog leszek.