A nevem Lena. Röviden bemutatkoznék és egy történetet mesélek el. Helsinkiben Finnországban élek és 23 éves vagyok. A munkám során sok emberrel találkozom, hiszen egy ruházati boltban vagyok eladó. Egyedül élek és van egy kis spániel kutyám. Rajta és a barátnőmön Paulán nincsen senkim. Ez a történet egy kicsit tanúlságos lesz.

   Egyik nap melóból hazafelé tartottam amikor felhívott Paula egy jó hírrel. Ugyanis ő énekesnő és egy bandában énekel.

- Szia Lena. Remélem nincs semmi terved ma estére, ha meg igen akkor mondd le.

- Szia. Nincs. Miért mit találtál már ki?

- Szóval ma este egy fantasztikus buliba megyünk és kötelező jönnöd.

- Muszáj? Semmi kedvem hozzá.

- Igen az! 9-kor érted megyek kocsival úgyhogy addigra készülj el. Értve vagyok?

- Na jó Rendben! Majd este akkor beszélünk. Szia

- Szia.

Így kezdődöt minden. AMikor hazaértem elmentem zuhanyozni és elkezdtem a készülődést. Felvettem egy fekete nadrágot és hozzá egy kicsit dögösebb de mégsem kihívó felsőt. A szememet kihúztam fekete szemceruzával és a hajamat félig feltűztem és félig leengedve hagytam. Eljött a 9 óra. Paula már a ház előtt a dudára feküdt. Gyorsan cipőt húztam és magamra rántottam a kabátomat és leindultam. Nem telte el kb 10-15 perc már a buliban voltunk. Nagyon jó volt  ahangulat csak én nem tudtam igazán feloldódni. Paula viszont jól bulizott.

- Lena ne ülj már itt gyere és táncolj.-mondta kedvesen, de már benn is volt egy kevés pia.

- Most nincs kedvem, majd egy kicsit később.

- Tudom mi kellene neked.

- Igazán és mi?

- Egy PALI!

- Jaj hagyjál már  ahülyeségeddel.

- Na figyelj csak! Ha megtetszik neked valaki akkor rögtön szólj és teszünk róla, hogy ma vele fogsz hazamenni. És ne  mondd azt, hogy úgyse lesz senki, mert tudom, sőt érzem, hogy ma este valakin meg fog akadni a szemed.

- Hát ha te mondod biztos úgy lesz.

Paula visszament táncolni én meg ott ültem az egyik asztalnál és söröztem. Már egy jó ideje ott ültem és már indulni is akartam amikor bejött egy srác. Na rajta megakadt a szemem. Nem gondoltam volna, hogy tényleg így lesz. Paulának igaza volt. Elkezdtem nézni a srácot,de minnél tovább néztem annál jobban tetszett. Kicsit hosszabb fekete haja volt és gyönyörű zöld szemei és neki is ki volt húzva szemceruzával. Valahogy így ismeretlenül is különlegesnek találtam. Annyira elmerültem, hogy észre se vettem mennyire bámulom. Arra lettem figyelmes, hogy közvetlenül rám néz és mosolyog. Egyből elpirultam és elfordultam. De nem tudtam megállni, hogy ne nézzek vissza rá. Már éppen láttam rajta, hogy felém akar jönni, mikor a haverjai odaléptek hozzá. Nagyon ismerősnek tűntek így együtt, de nem tudtam hova rakni őket. Utána már nem láttam az este folyamán, de olyan 1 és 2 óra között újra feltűnt. Éppen a WC irányába tartott. Gpndoltam, hogy majd ott összefutunk ha már az előbb nem jött össze. Bár ne tettem volna. Amikor odaértem se köpni se nyelni nem tudtam. Paula éppen ott smárt vele. Egyszerűen hátatfordítottam és elindultam. Igaza volt Paulának, hogy ma este meg fog valaki teszeni csak azt tévesztette el, hogy ő fog vele összejönni. Kb 30 perc múlva úgy döntöttem hazamaegyek. Elindultam gyalog és az egyik buszmegállóba ültem le egy padra. Igaz busz nem járt, de ott ültem és gondolkoztam közben a csillagokat bámultam. Már egy pár órája ücsöröghettem mikor egy nagyobb autó gurult arra felé. Az a fiú ült benne akit korábban láttam, de mostmár egyedül, vagyis a haverjaival. Engem is észrevett és mély pillantást vettettünk egymás szemébe. Utána fogtam magam és hazamentem. Sok volt ez nekem egyszerre. Másnap elég későn keltem. Elindultam, hogy lezuhanyozok, de közben megcsörrent a telefonom. Paula volt az.

- Szia. Felébredtél?

- Szia. Amint hallod.

- Na mind1. Kb 1 óra múlva átmegyek hozzád és megbeszéljük a tegnap estét. Rendben? Mert nekem aztán lesz mit mesélnem . - Gondoltam hogyne lenne hisz összejött egy örületes pasival és azzal akar majd eldicskedni.

- Oké gyere addig is szia.

- Szia.

Addig amíg nem ért ide végre elmentem zuhanyozni és megreggeliztem. Rá nemsokára szólt is a kaputelefon. Gyorsan beengedtem és dumálásba kezdtünk.

- Szóval mi is az ami történt?- kérdeztem mintha nem is tudnék róla.

- Képzeld megismerkedtem egy sráccal a neve Lauri és énekes.- Szóval innen volt ilyen ismerős végre leesett. És a neve Lauri, gyönyörű.-nagyon jó fej és sok pénze van hiszen már szinte mindenhol ismerik.- Ezen megakadt a fülem.

- Micsoda? Álljunk meg egy szóra. Téged csak a pénze érdekel?

- Nem csak! De ha van az már nem hátrány. Amúgy ma találkozom vele és szeretnélek neki bemutatni. ugye eljössz?

- Nem hinném. Sajnálom.

- Mi az, hogy nem? Ne csináld már ezt velem. Gyere már!

- Ne nézz így rám!!

- Hogy?

- Mondom! Najólvan megyek.

- Ez az tudtam, hogy ez be válik.

- Hé! Mindjárt megondolom magam.

- Késő. Olyan 5 fele jövök érted készülj addig el.

- Rendben.

Paula addig hazament és elkezdtem készülni. De nem tudtam másra gondolni, csakhogy mit mondott. És milyen lesz ha találkozom vele. Nem fogom tudni kibírni ezt az egészet így. De a sok gondolkodásba úgy belemerültem, hogy észre se vettem mennyi az idő. Csak arra lettem figyelmes, hogy Paula szokásához híven megint a dudára fészkelt. Gyorsan felkaptam a akbátom és indultam.

- Na végre. Azt hittem sose érsz ide.

- Én meg azt hittem, hogy ránőttél a dudára.

Ezen mindketten jót nevettünk és utána elindultunk. Végül egy háznál álltunk meg. Ismételten Paula dudált. Pár perc elteltével 2 srác jött ki a házból. Behuppantak hátra és köszöntek. De engem nem vett észre Lauri.

- Na fiúk bemutatom a barátnőmet Lenát.

Tök vörösen hátrafordulta és köszöntem:

-Sziasztok.

Nem kell mondanom Laurinak kikerekedett a szeme egy csöppet amikor meglátott.

- Az én nevem Lauri mutatkozott be egy kicsit elcsuklott hangon.

- Szia én Aki vagyok.- Ezek után csak úgy ültem elöl mint egy kuka. Bár Paula és Aki jókat nevetgéltek és néha Lauri is, de viszont én legszivesebben köddé váltam volna. Végül egy házibuliba csöppentünk. Gyorsan szétszéledtek a többiek én viszon kimentem a konyhába és a konyhaasztalra felültem sörözgetni. Egy kis idő múlva Lauri lépett be. Láttam rajta, hogy legszivesebben hátatfordítana és elrohanna. De nem tette meg, oda jött és ennyit kérdezett:

- Te csak így egyedül?

- Amint látod. És te?

- Már nem bírom a kinti zajt és gondoltam itt nyugisabb.

- Ez tényleg csendes. És Paula hol van?

- Kint van és bulizik. Bírja rendesen az éjszakát. Te miért nem mész bulizni?

- Mert nincs kedvem hozzá. Sőt még itt lenni sincs kedvem.

Itt már nem bírtam sokáig, mert Lauri olyan rendes és kedves. Paula viszont csak ki akarja használni. Ez nem fer.

- Mi a baj?-kérdezte.

- Ááá! Semmi. Úgyse értenéd.

- Ha nem mondod akkor nem is fogom.

- Hagyjuk inkább. Én elindultam haza, ha Paula keres mond meg neki, hogy holnap felhívom.

- Nem gondolod, hogy most így egyedül akarsz hazamenni?

- Volt már ilyen és még most is élek.

- Hát én ezt nem hagyom. Arra nem is gondolsz, hogy bármi bajod is lehet?

- Akkor mit csinálsz? Talán ölbe kapsz és hazaviszel?

- Akár.

- Najó menj a fenébe. Nincs kedvem szórakozni.

- Nem vicceltem.

- Na mentem. Szia.

De persze Lauri nem hagyta annyiban. Utánam jött és követelte, hogy maradjak. Én persze kezdtem egyre jobban kibukni, hiszen miért is akarná annyira, hogy maradjak...végül kitört belőlem.

- Minek maradjak?-már ordítva mondtam.- Nézzelek ahogyan Paulával enyelegtek? És bánkódjak, hogy azon az estén amikor először láttalak miért nem mi jöttünk össze. Látod csak ez a bajom. - Teljesen kitört belőlem a sírás és elindultam, de nem tudtam sokáig menni, hiszen a könnyeimtől nem láttam semmit. tehát inkább leültem a patkára, de azért elég távol haladtam, hogy Lauri ne lásson. Persze ő se köpni se nyelni nem tudott azoktól a mondatoktól amiket tőlem hallott. Csak ott állt éd nézett maga elé. Miután egy kicsit megnyugodtam hazamentem. Kikapcsoltam a telefonomat és bezárkóztam a lakásba. 1-2 napig nem is jöttem elő. Paula már vagy 1000* keresett. Végül őt is visszahívtam.

- Szia. Veled mi van? Már 2 napja nem tudlak elérni. Ugye nincs semmi bajod?

- Nem nincs. Csak egyedül akartam lenni.

- Ráérsz? Beszélnünk kéne. Sürgős.

- Rá persze. Gyere át. De miről akarsz beszélni?-Egyből az jutott eszembe, hogy Lauri mindent elmondott neki.

- Majd elmondom. 10-15 perc és ott vagyok.

Tényleg nem telt el több idő és már nálam is volt.

- Szia. - köszöntöttem.

- Szia.

- Gyere be és ülj le.

- Figyelj Lena. Látom, hogy nincs minden rendben. Mondd el mi bánt. Rossz rád nézni.

- Nem bánt semmi, csak fáradt voltam mostanság. Ez minden.

- Biztos?

- Igen biztos. Amúgy jól megvagytok Laurival?

- Mit is mondjak. Szerintem elég gyerekes, de az benne a jó, hogy bármit megvesz nekem. És ez tetszik.

Itt majdnem fel tudtam volna robbani, hogy mennyire gerinctelen szegény Lauval. De ez még nem volt minden.

- Jah...és amúgy van egy másik barátom is ő aztán igazi féfi...- itt elröhögte magát. de nekem valahogy nem tűnt viccesnek.

És be is telt nálam a pohár. Paula nem az az ember akit régen megismertem. Amióta énekel elszállt alatta a ló. És innen már én se bírtam tovább.

- Paula, hogy lehetsz ilyen szegény sráccal? Nem veszed észre mennyire rendes. Te meg csak kihasználod. Meg kell, hogy mondjam megváltoztál és ne előnyödre.

- Pont te beszélsz? Én legaláb élek, nem úgy mint te.

- De én legalább nem használok ki senkit.

Ezzel véget ért a beszélgetés, uyganis Paula felpattant és elviharzott.Már több mint 2 hete nem beszéltünk. Egyik nap munkából menet találkoztam Laurival. Mondhatni elég szarul nézett ki.

- Szia. téged is látni?- kérdezte.

- Hát elég ritkán...Amúgy miújság van veled régen láttalak.

- Velem semmi. De mi van veled és Paulával?

- Azt hosszú lenne elmondani és te is ledöbbennél.

- Most aztán kíváncsivá tettél.

Úgy döntöttem elmondok mindent. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye.

- Figyelj most sietek, de este ráérek, ha még akkor is érdekel a dolog.Gyere fel és mindent elmesélek.-téptem egy cetlit és felírtam a címemet.-tessék ide gyere. De Paulának egy szót se.

- Rendben. Hallgatok.Szia.

- Szia.

Azzal mindketten tovább mentünk. Egész nap azon gondolkodtam, hogy is mondjam meg neki. Végül úgy döntöttem lesz ami lesz mindent kitálalok. Olyan 8 körül itt volt.

- Szia. Már vártalak. Azt hittem nem is jössz.

- Szia. Volt egy két dolgom. De jöttem amint tudtam.

- Kérsz kávét?

- Igen kérek. Köszi.

- Szóval amit most fogok neked mondani nem lesz egyszerű és szeretném ha hinnél nekem. Sose hazudnék neked. Ezzel jobb ha tisztában vagy.

- Most kezdesz megijeszteni.

- Paula csak kihasznál téged és rajtad kívül más palikkal is kavar. Ezeket ő mondta nekem. Ez az oka annak, hoyg összevesztünk, hiszen megmondtam neki, hogy miért teszi ezt veled.

- Te jó ég! Akkor ezért...Nem lehettem ekkora barom, hogy bedőltem neki.

- Nem a te hibád. Nem tudtad.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Te annyira más vagy. És amikor este azt mondtad, hogy megbántad, hogy nem mi jöttünk össze az is igaz volt?

- Igen az. Mondtam, hogy sose hazudnék neked.

- Akkor most remélem ezért nem fogsz megutálni.

Ekkor Lauri közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Annyira finom volt. Erre vártam amióta megláttam és most nem látok a boldogságtól. Amikor abbahagytuk csak ennyit mondtam neki.

- Ezért nem utállak, hanem inkább Szeretlek.

- Én is szeretlek.

Csak úgy ragyogtak a szemei amikor kimondtuk egymásnak ezeket a szavakat. Sose láttam még ilyennek.

- És most mi lesz?-kérdzetem.

- Mi lenne? El van döntve. Már téged szeretlek és téged akarlak örökre.

- Ez komoly?

- A legkomolyabba. De most el kell mennem majd egy kicsit később visszajövök.

De amikor lépett volna a kiskutyám előszaladt és egyenest Laurit kezdte el szaglászni.

- Úristen!!!-Kiáltotta és ugrott fel a kanapéra. Belőlem persze kitört a röhögés.

- Csak nem félsz egy kutyától?

- Nem ér nevetni. És nem félek.

- Aha. Látom. - És folytattam a röhögést.

- Ugye tudod, hogy jól áll ha nevetsz.- itt komolyabb lettem és mélyen Lauri szeibe néztem. Majd lassan elkezdtünke gymáshoz bújni. Aztán olyan szenvedélyesen csókolóztunk, hogy nem tudtuk abbahagyni. Elkezdtek fogyni rólunk a ruhák, majd teljesen megadtuk magunkat egymásnak. Csak a testünk és az érzlmeink diktáltak mindent. Pár órával később mind a ketten mélyen aludtunk. Reggel hamarabb keltem fel és csak Laurit néztem, hogyan alszik. Úgy aludt mint egy herceg, nem horkolt nem nyáladzott csak halkan szuszogott. Az arcát gyengéden simogattam majd adtam egy puszit a homlokára. Erre viszont ő felébredt és egyből rámnézett.

- Szia kicsim. Nem akartalak felébreszteni.

- Szia. Nem baj. Hogy aludtál?

- Még kérdezed? Veled mindig csak jól alhatok. Szeretlek.

- Én is szeretlek. Most viszont el kell mennem remélem tudod. Mert hát tegnap már nem sikerült.

- Persze menje csak.

- De nem sokára visszajövök és innen folytatunk mindent.

- Szavadon foglak.

- Rendben.

Lauri elment lezuhanyozni majd aztán elviharzott. Elintézte a dolgát Paulával, persze ő kiakadt. Lauri pár órán belül vissza is jött. Mit is mindjak...szaván fogtam és mindent onnan folytattunk ahonnan reggel befejeztük.

- Lena szeretném ha hozzám költöznél.

- Komolyan?

- Ennél soha semmit nem akartam jobban.

- De nem egyedül megyek akkor.

- Mert?-Ekkor a kutyus vakkantott egy nagyot.- Ja tényleg.

- Nem baj?

- Dehogy is.

- Nem is fogsz félni?

- Én?! Soha.

Pár napon belül átköltözködtem és nagyon szerettük egymást. Már kb 2 éve voltunk együtt és az újságok álompárként emlegettek bennünket. Mondhatom Paulát azóta is rágja az ideg, hogy milyen klassz pasit szalasztott el. Laurit a turnéján ha tehettem mindig elkísértem, ugyanis huzamosabb ideig nem bírjuk ki egymás nélkül. Mikor egy hosszabb út után értünk haza nagyon rosszul voltam. Szédültem és hánytam. Persze én már sejtettem az okát,de Lauri nem. Addig nem is akartam neki szólni amíg nem lesz biztos. De másnap be is igazolódott a sejtésem.

- Lau kicsim beszélnünk kell. Fontos.

- Rendben. Ugye nincs semmi gond.

- Emlékszel, hogy már pár napja rosszul vagyok?

- Igen emlékszem. Ugye nincs semmi bajod mert nem bírnám ki.

- Nem nincs. Csak annyi, hogy...Babánk lesz.

- Ugye most csak viccelsz? Hisz ez fantasztikus.

- Nem bánod? Biztosan?

- Nem dehogy is. Hiszen apa leszek. Szeretlek és a kicsit is.

- Én is szeretlek.

Mondhatni LAuri nagyon boldog volt a hírtől. Igaz én is. Mindent bevásároltunk a kicsinek, és azt is megtudtuk, hogy kislány lesz. Laurival úgy döntöttünk, hogy a nevét a nővére után fogja kapni,úgyhogy a neve Hannah lesz. 9 hónappal később már együtt ringattuk álomban a kicsi Hannát.

Végül nagyon boldog lettem, hiszen van egy szerető férjem akit a világon mindennél jobban szeretek és egy meseszép kislányunk akit imádok.

                                                              THE END